A fa mint építőanyag

Fa mint építőanyag

A fa mint építőanyag körülbelül az emberiséggel egyidős. Már az őskori leletek közt is találhatók facölöpökre épült házak, de az ókorban is népszerű eszköze volt az építkezéseknek.

Tömeges és mai napig tartó népszerűségét igazán a középkorban érte el. Ennek fő oka a várfalak által meghatározott helyszűke volt, kénytelenek voltak az emberek felfelé építkezni, amire a faváz bizonyult a legalkalmasabbnak. Ráadásképp szintén ezidőtájt nyert igazán teret a malomipar és a hajózás is, amelyek szintén nagy mennyiségben nyúltak ehhez az anyaghoz.

Hatalmas sikerét a fa számos pozitív tulajdonságának köszönheti. A súlya sok más építőanyaghoz képest kicsi. Ezzel fordítottan arányos nagyságban rendelkezik nyomó-, húzó- és hajlítószilárdsággal. Remek hőszigetelő, levegővel töltött sejtszerkezete révén kevéssé vezeti el a meleget. Minimális a hőtágulása.      

Kevésbé ismert tulajdonsága, hogy remekül lehet vele szabályozni a lakás páratartalmát. A fa képes felvenni a levegő nedvességtartalmát, és ez fordított irányban is működik, azaz ha a levegő túl száraz, akkor a fa képes a sejtfalaiban lévő nedvességet leadni egészen addig, amíg ki nem alakul az egyensúlyi állapot.

Az is komoly érv mellette, hogy könnyen megmunkálható. Sőt ha megfelelően nyúlnak hozzá, akkor akár többször is felhasználható. Nem egyedi eset, hogy egy-egy elbontott ház fa építőanyag-maradványait, például fagerendáit, oszlopait – még ha más szerepben is, de – újrahasznosítják. Végső esetben az egykori építőanyag akár tüzelőanyagként is funkcionálhat.

Ökológiai szempontból nézve a fa az egyetlen megújuló erőforrás az erdőtelepítéseknek köszönhetően. Más anyagokkal ellentétben az előállításához nem szükséges fosszilis energia, sőt növekedése közben csökkenti az üvegházhatást is, hisz elvonja a szén-dioxidot, s közben oxigént termel.

S persze a fa önmagában is szemet gyönyörködtető látványáról sem szabad megfeledkezni. Természetközelivé teszi otthonunkat, így nem csak a tartószerkezetben, hanem a felületek fedésében, díszítőelemként is szívesen nyúlnak hozzá az emberek.

A fákat megmunkálhatóságuk szempontjából osztályozzák az építőiparban. Puhafának azokat nevezik, amelyek egyszerűbb eszközökkel, fűrésszel, faragókéssel is könnyedén megmunkálhatók. Tipikusan ilyenek a fenyőfélék (kivéve a vörösfenyő, az már a másik kategóriába tartozik). A másik típust keményfának hívják, s nevéből is adódóan már nagyobb erőfeszítés szükséges a megmunkálásukhoz. Ilyen például az előbb már említett vörösfenyő vagy a hársfa, nyírfa is.

A megmunkálhatóság mellett természetesen sokat számít az is, hol szeretnénk az adott faanyagot felhasználni. Például a kültérben alkalmazott fa állandó hőmérsékletváltozásnak van kitéve, részben lehet föld vagy víz alatt is, ezért itt a kemény fa ajánlott. Bár felületkezeléssel a puhafákat is ellenállóbbá tehetjük, de rájuk a beltéri alkalmazás jellemzőbb. Ezzel együtt teljesen általános kategorikus válasz nem adható, mert amíg például lambériaként a puha fát célszerű alkalmazni, addig egy rusztikus kialakítású, például a tetőszerkezetet belülről is látni engedő házban a kemény fa is jelentős szerepet játszik.

Ugyanakkor érdemes tisztában lenni vele, hogy a két fő kategórián belül az egyes fafajtáknak is egyedi erősségei és gyengeségei vannak. Nem mindegy, hogy egy fa mennyire vetemedik, zsugorodik, mennyire hosszú ideig használható. Ha pedig olyan helyen használjuk, ahol a látványa is számít, akkor a színe, erezete, fényezhetősége, pácolhatósága is számításba jön. Ezért faanyagok használata előtt mindig érdemes szakembertől tájékozódni a felhasználhatóságról.

Kapcsolódó termékek

  • I. osztályú 
    natúr fenyő tetőléc

    165 Ft / fm
    160 Ft / fm
    Megnézem
  • Első osztályú lucfenyőből
    Kezeletlen
    Időtálló
    Vetemedésre nem hajlamos
    Egyszerűen építhető

    11 230 Ft / cs
    10 660 Ft / cs
    Megnézem
  • Fenyő fűrészáru
    I. osztályú minőség
    Nem járható
    Könnyen kezelhető felület
    Egyszerűen felhasználható

    11 050 Ft / cs
    10 490 Ft / cs
    Megnézem
Fa mint építőanyag