Építkezéseknél még mindig sok helyen alkalmaznak fát, akár rejtett, akár látható helyeken. Sőt: számos építményt teljes egészében fából húznak fel. Azonban mielőtt bármilyen kivitelezésre megrendelést adunk otthonfelújításkor vagy építkezéskor, érdemes tájékozódni a hivatalosan fűrészárunak hívott fa építészeti alapanyagok fajtáiról, tulajdonságairól és kezeléséről.
A fa az egyik legősibb építőanyag, népszerűsége töretlen napjainkban is. Annak ellenére, hogy a piaci innováció elérhetővé tett egy sor más építőanyagot, amelyet a felmerülő igényeknek megfelelően fejlesztettek ki, a fa messze felülmúlja ezeket nagyszerű tulajdonságával és kellemes, természetes hangulatával.
Az építészeti alapanyagként használt fák fajtáról, a faanyag előnyeiről A fa, mint építőanyag című blogbejegyzésünkben írtunk, most az alaptulajdonságokat és a nedvességtartalommal kapcsolatos legfontosabb információkat tekintjük át.
A faanyagok tulajdonságai
A fa, mint építkezési alapanyag, viszonylag könnyű, ugyanakkor masszív, nagy teherbírással rendelkező, mégis jól megmunkálható anyag. A különféle fafajtákra jellemző tulajdonságok nagyban eltérhetnek egymástól, ezért a konkrét feladatra mindenképpen ezek ismeretében érdemes a megfelelő fűrészárut kiválasztani.
Fűrészárunak nevezzük azokat a különféle méretű és alakú gerendákat, deszkákat, léceket, amelyeket egész fatörzsek vagy rönkök hosszirányú eldarabolásával méretre való keresztvágásával, szükség esetén forgácsolással, csiszolással készítenek. A kereskedelemben szabványméretre vágott fűrészáruk alkotják az ún. választékokat, de természetesen teljesen egyedi tervezésű bútorokhoz, építményekhez igény szerinti paraméterekkel rendelkező fűrészárut is beszerezhetünk.
A leggyakrabban használt fa alapanyagok egyike a fenyő. Annak köszönheti a népszerűségét, hogy nagy mennyiségben áll rendelkezésre, időtálló és rugalmas, nem túl súlyos és olcsó. A – például lambériaként használt – fenyő felülete könnyen megmunkálható, festhető, lakkozható; a fenyő természetes valójában is mutatós, ráadásul „szépen öregszik”.
A faanyagok egyik legfontosabb tulajdonsága a nedvességtartalom. Mivel ez okozza a legtöbb problémát a felhasználása és a hasznos élettartama során, érdemes róla egy kicsit több szót ejteni.
A fa és a nedvességtartalom
A fa élőlény (amíg a kifejlődése helyén áll). A törzsét alkotó hosszanti rostokban és a kéregben szállítja a nedvességet és a tápanyagokat a gyökérzet és a levélzet között. Ennek megfelelően a frissen kivágott fa nedvességtartalma meglehetősen magas, feldolgozásra, felhasználásra még nem kész. A nedvességtartalom kétféle formában van jelen: a sejtek között, illetve belsejében az úgynevezett szabad víz található, ami viszonylag könnyen eltávolítható (szárítással, préseléssel). A felhasználás során mutatkozó problémákat a sejtfalban elzárt, úgynevezett kötött víz okozza. Ez a cellulózmolekulák közötti, illetve a cellulózkötegek felületén elhelyezkedő mikroszkopikus üregekben, a sejtfalban található, és jóval nehezebben távozik, mint a szabad víz.
A fa nedvességtartalma mindig ebből a kettőből tevődik össze. Általában, ha a teljes nedvességtartalom 30% alá csökken, már csak a kötött víz van jelen. A kötött víz aránya szorosan befolyásolja a fa műszaki tulajdonságait, így többek közt a méretét és a tartószilárdságát is. Mennyisége nagyban függ a környezeti páratartalomtól és időben azzal párhuzamosan változik, vagyis nem elég, ha megvásárláskor ideálisnak tűnik, azt is tudni kell, hogy a célhelyen milyen lesz.
A jó szakember emiatt számos adatot vet össze a fa kiválasztása, méretre vágása és megmunkálása során. Figyelembe veszi, hogy a kivágott fát milyen körülmények között milyen módszerrel dolgozták fel és tárolták, milyen körülmények várják a felhasználás köztes állomásán (pl. asztalosműhelyben) és a végső rendeltetési helyén (ahol be lesz építve, el lesz helyezve). Nagyon fontos döntés a rendeltetési hely ismeretében a kezdeti nedvességtartalom megválasztása, ugyanakkor azokon a helyeken, ahol a fűrészáru hosszabb időt tölt, mindig alkalmazkodni fog a helyre jellemző páratartalomhoz. És ha ez tág értékek között mozog, változtatni fogja a méretét, alakját (megduzzad, megvetemedik stb.). A mesterségesen szárított és ebben (légszáraz állapotában) méretpontosra vágott deszkaárut nevezzük egalizáltnak.
Érdemes még négy fogalommal megismerkednünk ezen a területen. A légszáraz faanyag nedvességtartalma 12-18% között van. Ez az egyensúlyi nedvességtartalom a magyarországi normál klíma mellett, cseppfolyós vízzel nem érintkezve, kültéren vagy külső-belső tér határán elhelyezett faanyagokra jellemző. Az alsó határ a laboratóriumi légszáraz állapot, ami a hőmérsékleti középértéknek vehető 20 °C mellett, 65% légköri páratartalomnál alakul ki. A felső határ az üzemi légszáraz állapot, amely ugyanezen hőmérséklet mellett, 85%-os páratartalomnál jellemző. A szobaszáraz állapot ennél alacsonyabb, 6 és 12% közötti nedvességtartalmat jelez, 50%-os páratartalom mellett, az említett hőmérsékleti szinten. Az egyensúlyi nedvességtartalom (EMC), a fa célhelyen, hosszabb tartózkodási idő alatt beállt nedvességtartalma.
A fűrészáruk fajtái
A fűrészáruk méreteit, jellemzőit, megmunkáltságát és minőségi osztályozását hazánkban szabvány írja elő. A faanyagokat több szempontból is lehet csoportosítani, vannak a szélezett (oldalai és lapjai is fűrészeltek, párhuzamosak, minden szöge derékszög) és a szélezetlen (oldalai nem fűrészeltek, azaz a kéreg még a terméken található) termékek. Méret és alak szerint megkülönböztetünk vékony (40 mm-ig) és vastag fűrészárut. Vékony áru a deszka és a léc, vastag áru a palló, a zárléc és a gerenda.
Kacsolódó cikkek:
Házépítés lépésről lépésre – a tető megépítése
Házépítés lépésről lépésre - födém készítése
