Azért választják sokan, mert kellő alapozással viszonylag könnyű lerakni, jól használható és pénztárcakímélő megoldás.
Bármennyire is szeretjük a zöld füvet és a buja kertet, bizonyos funkciók kiszolgálásához elengedhetetlen a térkövezés. A térburkolás céljáról, előnyeiről, módjairól és titkairól egy korábbi blogbejegyzésünkben írtunk részletesen.
A gyeprács lerakása a térkövezéshez hasonló funkcióval bír, azzal a különbséggel, hogy a felhasznált műanyag vagy beton elemek nem tömörek, hanem lyukak találhatóak bennük, amelyekben zöld növények kaphatnak helyet.
Természetesen ebből az aprónak tűnő különbségből adódik néhány szempont, amit érdemes figyelembe vennünk. Egyes tényezők pedig a felhasználási lehetőségek számát bővítik.
Mikor alkalmazunk gyeprácsot, és milyen fajtái vannak?
Gyeprács lerakására akkor van szükség, ha valamilyen oknál fogva a pázsit olyan terhelést kap, amely gyengíti, vagy akár tönkre is teheti. Ha autóval közlekedünk rajta, vagy ha gyalogosan túl nagy egy adott területen a forgalom, kutyákat tartunk, esetleg sok a kertünkben a vakond, előfordulhat, hogy a fizikai ráhatások kikezdik a gyep összefüggő „szövetét”.
Amikor a gyepszálak gyökerei által kialakított összefüggő szövedék folytonossága megszakad, vagy a földfelszínt rongálja valami, elindulhat egy komoly gyepromlási folyamat, ami csapadékos időben felgyorsulhat. A gyeprács növeli a füves területek teherbíró képességét.
Gyeprács többféle anyagból készülhet: elsősorban a műanyagból és a betonból, másodsorban fából. A műanyag rácsot közvetlenül a földfelszínbe süllyesztik, így, ha megnő rajta a fű, szinte láthatatlanná válik, csupán akkor érezzük a jelenlétét, amikor a területre lépünk lehet stabilizáló hatást, amit kifejt, amikor rálépünk. Fontos tudni, hogy a műanyag gyeprács kevésbé teherbíró, ezért kocsibeállóhoz, autósforgalomhoz megfelelőbb a beton.
A beton gyeprács kialakítása
A beton gyeprácsot sokan csak leássák a földbe azokon a helyeken, ahol lépőkő gyanánt vagy a kocsibeállóhoz vezető útként szükség van rá. Ez több szempontból sem szerencsés, hiszen egy laza vagy agyagos talajban a terheléstől egyszerűen elnyelődhetnek, elferdülhetnek, esetleg kilazulhatnak, vagy kifordulhatnak a talajból.
Mielőtt leraknánk a gyeprácsot, érdemes tervezni és alapozni. Itt is érvényes, hogy ha nagy fizikai terhelésre számítunk, akkor érdemes meggondolni, hogy a szokásos rétegrend (kavics, homok, gyeprács) helyett betonalapot készítsünk-e a térburkolat stabilitásának érdekében. A beton gyeprács típusának kiválasztásakor pedig vegyük figyelembe a megterhelés mértékét és típusát.
A rétegrend tehát a következő: 10-20 cm vastagságú, tömörített kavicsréteg, ezután pár cm vastagságú homokréteg, végül a beton gyeprács. Elsőként a lerakásra szánt területen jelöljük ki a sarokpontokat. Ássuk ki a területet 15-20 cm mélyen, döngöljük le a talajt, terítsük szét a kavicsot. Döngöljük le azt is, szórjuk rá egyenletesen a homokréteget, majd helyezzük le a gyeprácsköveket.
A gyep „pótlása”
Ha a lerakás kész, még két lépés van hátra ahhoz, hogy befejezettnek tekinthessük a munkát: a gyeprács üregeinek feltöltése termőfölddel, és a fűmag elvetése, illetve más kiválasztott növény elültetése. A földdel való feltöltést érdemes nem színültig végezni. Ha a perem alatt 1-2 cm-ig ér, az bőven elég, így elkerülhetjük, hogy a becsapódó esőcseppek a beton felületre kimossák a földet, és a fejlődő fű tövei sem sérülnek majd a rálépés során, hiszen marad tér a cipőtalp vagy autókerék és a földfelszín között.
A gyeprácsba telepített fű karbantartása sajnos gyakran nem egyszerű. Ha a fű gyökerének épségét tudjuk is biztosítani a süllyesztett földfelszínnel, a fű hossza roncsolódhat a térkövezett felszínen lebonyolódó forgalomtól. Megesik, hogy a rács celláiban lévő föld szennyeződik olajtól, vagy ráhulló szemcsés hulladéktól (korom, cement stb.), egy-egy kánikula során a kis földlabda kiszárad, és ezzel elpusztul a benne élő földcsomó, vagy egyszerűen csak gaz lepi el. Ennek elejét vehetjük időnkénti trágyázással, megfelelő locsolással és gyomlálással.
A beton gyeprácskő felhasználásának alternatív területei
A beton gyeprácskövet, a zsalukövekhez hasonlóan, sokan használják sziklakert kialakítására vagy rézsű megerősítésére. A zsalukövekhez hasonlóan a beton gyeprácskő előnye, hogy a közepébe ültethetőek olyan növények, amelyek félig vagy teljesen eltakarják a betont. A lyukacsos szerkezetű kövek hagyják lélegezni maguk alatt a talajt és a kívülről érkező csapadékot (locsolás, eső) is beengedik a talaj mélyére.
A gúlába helyezett gyeprácskövekből különleges kerti építményeket hozhatunk létre, amelyekbe változatos növényvilágot telepíthetünk, de akár madáritatót vagy szökőkút alapjait is lerakhatjuk belőle.
Gyakori felhasználási terület az árkok oldalának kirakás gyeprácskővel. Természetesen ebben az esetben szó sem lehet a terület előkészítéséről vagy alapozásról, a köveket általában félig a földbe ásva helyezik el. Ebben az esetben az árok tovább mélyülését nem csak a kő súlya, hanem a kövek közötti és a köveken belüli lyukakba megtelepedő növények gyökerei is megelőzik. Tulajdonképpen szinergia alakul ki a kövek és a növények között, hiszen a kő biztonságos terepet nyújt a növény megerősödéséhez, a növény pedig azt biztosítja, hogy a kövek körül ne mosódhasson ki a föld.
Kapcsolódó anyagok:
Kreatív ötletek a kerti térburkolat kialakításához
Amit a gyeprácsról tudni érdemes
